Csillagszülöttek

Amikor elmondom, hogy majdnem mindenki hordozza magában kisebb nagyobb arányban egymagasabb intelligencia génjeit, azaz valamikor nagyon régen “fel lett javítva a majomalap”, akkor a legtöbb emberben ez egyáltalán nem kelt megütközést, mert már felismerték magukban a “csillagságot”, csak az információk hiányoztak még. Egy-egy összekapcsolás alatt bepillantast is nyernek egy magasabb létállapotba, ami ezután etalonként szolgálhat, hogy hova is definiálják önmagukat. Általában 10-100%-ban található csillaggén az emberekben.

A gyerekek zöme, és néhány felnőtt 100%-ban csillagszülött. Ők egy fejlettebb kultúrából, civilizációból származnak, és többnyire magasabb tudatosságszinttel születnek mint a szüleik, ami azt jelenti, hogy szélesebb és kifinomultabb tartományban tartózkodik a tudatosságuk, de itt a Földön elég gyakran egy lebutító ceremonián esnek át, amit mi nevelésnek, beilleszkedésnek hívunk. Nekik ez a Földi élet, amibe csöppentek romboló és idegen. Őket csak emlékeztetni kell a csillaglényükre, és megnyugtatni őket, hogy a megérzéseik, látomásaik egy teljesen másfajta világról pontosak és hitelesek, és most jön el az ő idejük. Rá lehet kapcsolni őket arra a rezgésre ahonnan jöttek amennyiben elvesztették a kapcsolatot. Ekkor a csillagszülöttnek hazatalálás élménye van. Talákozik a csillag családjával, akiktől bátorítást, támogatást kap a Földi életéhez, ill. folyamatos védelmet, és “telefonszámot”, amin bármikor elérhetővé válik számára a kapcsolódás.

Sokan életképtelennek tartják az új generációt. Alkohol, drogok, parttalan szexuális élet, céltalanság, motiválatlanság, öngyilkosságok, gyenge fizikum, a nemi jellegek összemosódása, identitás zavar….Mióta elkezdtem “bemérni” a tudatosságszinteket, és azt is megkérdezem, hogy honnan hova csúszkált a kliens a tudatosság skálán az élete során, nagyon megdöbbentő felismerésekre jutok. Akik előörsként leszülettek magas tudatosságszinttel, és ma már felnőttek, azok között nagyon sok esetben láttam hatalmas lecsúszást. Pl. kiemelkedő tehetségű művészek, akik egy önpusztító élet után erkölcsileg, érzelmileg, szellemileg lenullázva az utcán haltak meg hontalanul a mocsokban. Míg azok, akik átlag tudatosságszinten leélik az életüket, és kb.ott is maradnak, se le, se fel, nekik eltelik az élet különösebb kiugrások nélkül.

Mindenképpen külön kell választani a valós problémát attól a képtől, ami csak a szülő és a környezet fejében létezik arról, hogy a gyereknek milyennek kell lennie. Tipikus “probléma”pl.,hogy a gyerek nem tekintély tisztelő, végig szkennel valakit majd határozottan elfordul, és nem hajlandó többé kapcsolódni, akkor sem ha az illető a családtagja, tanára, orvosa…. ami rém kellemetlen a szülőnek, míg másokhoz az utcán is odamegy, és ölelgeti (amíg pici). Később nem hajlandó iskolába járni, mert nem érdekes a tananyag, nem akar írni, olvasni, számolni, túl sokan vannak, nagy a zaj nem akar húst enni, szúr a ruha…. És akkor itt vannak a megbélyegzettek is, Down szindrómás, autista, Asperger szindrómás, simán figyelemzavaros, és sorolhatnám. Őket egyszerűen nem látjuk, míg ők nagyon is látnak minket. Mindig elgondolkodtat, hogy ki is szorul kezelésre? Viszont védelemre nagyon is szükségük van!

Csillaggyerekek esetében fontos a visszaigazolás arra, hogy ők tényleg mások, másképpen látják, érzékelik a világot, ami teljesen adekvát a jelenlegi energiákkal, de itt a Földön az emberek zöme még nem készült fel arra a rezgésre amit ők hoznak, ezért valahogy be kellene illeszkedni, rejtőzködni ahol kell, társaságot szelektálni. A szülők feladata az ő védelmük, mert ebben a világban, a jelenlegi rendszerben ők olyanok, mintha mi most egy időutazással hirtelen a középkorban találnánk magunkat egy XIV. századi városban a pestis járvány kellős közepén, aztán nesze neked éld túl, ha tudod!

A nem csillagszülött szülő, akiben magas százalékban van csillag- gén teljesen empatikus tud lenni a gyerekkel, tudja támogatni abban, hogy viszonylag könnyen vegye a Földi akadályokat, míg az ellenkezője horror. A szülőknek azért szoktam javasolni a kapcsolatfelvételt,vagyis a személyes megtapasztalást, hogy legalább szagoljanak bele abba, hogy  a gyermekük honnan jött, és milyen belső világban él. A gyerekek már avval a tudással születtek le a Földre, amiért a többségünknek keményen meg kell dolgozni. Ezek a gyerekek a belső világukban olyan magas dimenziókban élnek, ahova mi öregek csak vágyakozunk, és kurzusokra járunk, hogy megtanuljunk legalabb a 3. D-ből az 5.D-be emelkedni. Ha már legalább az egyik szülő érzi magában a “másságot”az jó jel, de vannak szülő-gyerek kapcsolatok ahol az egymás melletti elbeszélés mértéke fényévekben mérhető, mert jelentősen eltérő tudatszint különbségról van szó, nem csupán generációsról.