Új energiák

Teljesen új alapokon épül egy új világ, új energiákkal, új tudással, ami messze túlmutat az összes írott hitrendszeren, ami alapján eddig éltünk, és amihez még mindig próbálunk igazodni. A régi módszerek többsége nem adaptalható, vagyis egyáltalán nem segít a változásban, megszűntek a tájékozódási pontok, és senki sem tudhatja biztosan hova tartunk, de egyre többen vannak azok, akik legalább már tapogatóznak, és ébredeznek. Az eddig alkalmazott törvények szabályok és keretek elengedhetetlenek voltak a gyerekemberek számára, de most lehetőség adódott a tömegeknek is felnőni. Velünk vagy nélkülünk, megtörténik a paradigmaváltás, dimenzióváltás, felnőtté válás, saját szabad akaratunkból csatlakozhatunk, vagy a régi rendszerrel együtt kihullunk. Emelkedik a Föld rezgése, és megannyi más változás történik, ami kihat a fizikai és mentális egészségünkre. Az egyedül nyilvanvaló talán csak az, hogy a frekvenciákkal együtt kell finomodnunk, növekednünk különben kisodródunk.

A közhangulatban beálló hangulatváltozás mértéke fog jelentősen megváltozni a közeljövőben, különböző külső hatásokra. Ez lehet a gazdasagi életben beálló változás, vagy akár teljes gazdasági beomlás, az ember szervezetére, pszichéjére ható frekvencia emelése mesterségesen és természetesen, a Föld rezgésszintjének emelkedése, ezenkívül az egyéni sorsok, súlyos karmikus terhekkel való szembenézés felerősödése. Ezek, és még megannyi más tényező összessége biztosítja, hogy senki se kerülhesse el a változást. Ezek mind megviselik a felkészületlen idegrendszert. Az entitások azért próbálják felvenni velünk a kapcsolatot, hogy figyelmeztessenek, amit most választunk az határozza meg, hogy milyen környezetben, és hogyan fog ránk hatni a változás. A magasabb életminőséghez való ragaszkodás, ami semmi esetre sem anyagi minőséget, hanem lelki, szellemi minőséget jelent a kulcs a túléléshez. Rengeteg írás és hanganyag érhető el a neten az 5. Dimenzios létformáról, akkor is, ha van benne kivetnivaló, az irányvonalat a többség hitelesen meghatározza.

20 évig tanultam az energiák, rezgések, entitások megkülönböztetését, szelektálásat. Látom, és tapasztalom, hogy a csatornákat amin keresztül ezek a lények fel tudjak venni velünk a kapcsolatot mi nyitjuk ki, elsősorban gondolatainkkal, aztán cselekedeteinkkel. Csak olyan rezgések kerülhetnek velünk kapcsolatba amiknek/akiknek utat engedünk. Minden gondolat egy bizonyos minőségre, rezonanciára hangol. Innentől egyszerű: gondolataimmal választom meg azt a frekvenciát és életminőséget, ahol az életemet élni szeretném, akikkel szeretnem magam körülvenni, legyen szó akár a barátaimról, akár magasabb dimenziós segítőkről. A kulcs csupán az, hogy nagyon gondosan ügyeljek minden gondolatomra, és tisztán kinyilatkozzam, hogy mi az a minőség ahova tartok, mert most segitők hada áll készen hogy ehhez hozzásegítsen. Többször üzenték már, hogy jobban tudunk panaszkodni, és azt mondogatni, hogy mit nem akarunk mint, hogy végre kimondjuk mit is szeretnénk. Én a gondolataim figyelésének köszönhetően látom, hogy a végtelen szeretet és tudásáramlásnak én magam szabok határt alacsony frekvenciájú gondolataimmal, végtelenül korlátozott hitrendszeremmel, és kondicionálásaimmal.

Amikor elkezdtem velük kommunikálni keszítettem egy táblázatot több száz szóval, hogy azokra rámutatva információt tudjanak közölni. Az első tanításuk az volt, hogy több mint a felét lehúzatták a szavaknak, mert értelmetlen, vagy úgy sem tudjuk mit jelent, akkor inkább jobb, ha nem használjuk. Ezek között volt pl. : házasság, szeretet, spiritualitás, vallás, ígéretek, örökre, soha….

Azt mondták mindent el kell felejtenem, amit eddig tanultam. Megértettem, és igyekeztem törölni a múltat, de gondosan ügyeltem arra, hogy mindent amit mostantól hallok lejegyzeteljek, nehogy akár egy percre is a nagy semmivel a kezemben maradjak, mert akkor hogyan számolnék el az életemmel, mit tettem idáig? Ezek utan két évig írtam a tanításokat, és „jeleket kódoltam” majd egyik pillanatról a másikra azt az üzenetet kaptam, hogy mindent amit papírra vetettem dobjak ki, semmi sem maradhat. Nem csak papíron, de megint nullázzam le magam, és csak azt tudjam, hogy nem tudok semmit, mert csak úgy tudunk egy új szintre lépni. Órákig meredtem a könyvemre, és szorongattam, mint egyetlen értéket, amit magamból fel tudtam mutatni, aztán megsemmisítettem. Azóta már többször utasítottak a lenullázásra, és mindig pont akkor, amikor biztonságban kezdtem érezni magam egy életheyzetben, vagy biztosan a magaménak érztem valamit. Már tapasztalatból tudom, hogy az elengedés után mindig sokkal sokkal jobb jön, de az elmém még mindig átéli a nagy halált, pánikkal, félelemmel , elveszettség érzéssel. Azt tapasztalom, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek ez a fajta ragaszkodás, és bizalmatlanság az új iránt az akadálya a továbblépésnek, amikor valami lejárt, idejétmúlt, kifutott dolgokat szorítanak. Akkor is, ha az szenvedéssel, betegséggel, beragadással jár, képtelenek elengedni. Ha esetleg a „sorsuk, az élet” veszi el tőlük akárhogy is szorítják, akkor az olyan mértékű traumával jár, ami után nem, hogy az újat nem képesek beengedni, de bebetonozzák magukat egy véget nem erő önsajnálatba, majd önsorsrombolásba.

A valódi szeretet megtapasztalása, és egy bizonyos szinten élése most feltétel lett a túléléshez. Az a szeretet amire én utalok nem érzelem, és még csak nem is személyhez vagy feltételhez kötött. A szeretet az az áramlás, bölcsesség, ami nem tűri az elme kreálta megkülönböztetéseket. Az elme és a szeretet nem férnek meg együtt, és a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem! Csak a mihez képest kedvéért szoktam őket megkérni, hogy érzékeltessék számokkal egy 1-100-ig terjedő skálán a szeretetáramlásba merülés mértéket egyes embereknél (annak ellenére, hogy a szeretet ugye nem mérhető). Az átlag ember 10% körül teljesít miközben amit mindenkinek el kellene érnie 2020 végére az a 65 %-os szint. A csillagszülöttek eleve egy nagyon magas szeretetszinttel születnek, 40%-95%. Naponta „mérek” embereket és döbbenetes, hogy mekkora nagy lehet a különbség pl. egy családon belül a gyerek javára, de óriási lesz a különbség párok között is amikor az egyik felébred, a másik pedig nem. Mintha megszűnt volna a középút, mindenkinek választania kellett. Az utóbbi időben a legtöbb embernek egy nagy „belépőkarmával” kell /kellett szembenéznie, ami a megértéshez, meglátáshoz, ébredéshez segít. Amíg nincs ébredés, addig ennek a tehernek a mértéke súrolhatja az elviselhetetlenség mértékét, ami betegséghez, mentális összeomláshoz, jelentős életminőség romláshoz, gyors halálhoz vezethet. Hihetetlen látni, hogy aki az emelkedést választja az minden segítséget megkap, és egyik napról a másikra tapasztal meg olyan teljesség és boldogság érzetet, amiről azt sem tudta eddig, hogy létezik, miközben a nehézségek a megértés, felismerés hatására elvesztik a súlyukat, majd egyre inkább kifakulnak.